Számomra a tudatosság nem azt jelenti, hogy a napoknak minden percét megtervezem előre, hanem hogy kialakítottam egy olyan életteret magam körül, amiben az egyszerű hétköznapi döntéseim is egy bizonyos rendszert képviselnek.
A tudatosság valóban az apróságokban rejlik, de ha az ember elkezdi megfigyelni a viselkedését és döntéseit akkor egy könnyű napi rutinná alakul, ami meg is egyszerűsíti az életünket.
Úgy gondolom, hogy az első, és legfontosabb lépés önmagunk megfigyelése és előtérbe helyezése. Ahhoz, hogy hétköznapjaink harmonikusan teljenek, oda kell figyelünk arra, hogy hogyan bánunk a saját testünkkel, hiszen az, hogy mit eszünk, mennyit alszunk vagy milyen érzéseket tartunk magunkban mind a saját tudatos döntésünk.
Nem lehetünk addig kiegyensúlyozottak, amíg döntéseinket mindig mások irányítják. Gondoljunk csak bele, hányszor tesszük fel a kérdést egy nap; de mások mit gondolnának? Az önmagunkra való odafigyelés szoros kapcsolatban van a környezetünkkel is, tehát nem kell attól félnünk, hogy mit gondolnak mások, ha mi rendben vagyunk magunkkal, a környezetünk is rendben lesz. Hiszen az ÉN és a környezet folyamatos kölcsönhatásban állnak.
Persze azért van amire érdemes odafigyelni a környezetünk felé tett megnyilvánulásainkban is, például arra, hogy hogyan fejezzük ki magunkat. Néhány apró gesztussal alapvetően megtudjuk határozni, hogy a külvilág miként reagál ránk. Én úgy gondolom, azt érdemes adni, amit mi is szeretnénk visszakapni.
